Falutörténet

Nagykovácsi

Fekvése, megközelítése

Nagykovácsi Budapest központjától mindössze tizenöt, északnyugati határától alig hat kilométerre fekszik, a Budai-hegység egy 330-340 méter magasan elterülő, 420-560 méter magas hegyekkel övezett völgykatlanában, ennek köszönheti”zsákfalu” jellegét. A település csak egy irányból, Budapest felől érhető el, a hűvösvölgyi Nagyrét elágazástól, ahol el lehet kanyarodni Budakeszi és Solymár felé is. Az M1-M7-M0 autópálya-csomópont felől Budakeszin, a 10-es út felől Solymáron keresztül közelíthető meg közúton. Budapestről a Hűvösvölgy végállomásról induló 63-as autóbuszjárat célállomása, vasút nem érinti.

Földrajza, környezeti értékei

Domborzati adatok: A település meredek hegyekkel körülvett medencében található, melynek csak egy keskeny kijárata van Budapest felé. Pest megye egyik legmagasabban fekvő települése, tengerszint feletti magassága 342 m. Északon a Zsíros-hegy (424 m), Nagyszénás (550m ), Kutya-hegy (558m), nyugaton Széna-hegy (475m), délen Nagykopasz (561m), keleten Remetehegy (424m), és a Kerek-hegy (419m) veszik körül. A hegyek körben mind erdővel borítottak.

Vizei: Az Ördög-árok patak folyik keresztül a falun, melynek forrása kicsit feljebb van, másik vége pedig a Dunánál, az Erzsébet-híd lábánál.

Környezete: Az egész falut a Budai Tájvédelmi Körzet öleli körül, különösen kiemelendő a Szénások Európa-diplomás dolomit-hegyei, a csak itt élő pilisi len (Linum dolomiticum), mely a Zsíros-hegyről a Nagyszénásra vezető tanösvényről is megtekinthető. A Nagykopaszra 2006-ban épült Csergezán Pál (1924-1996) festő- és grafikusművészről elnevezett kilátóról egyedülálló körpanoráma nyílik a tágabb környezetre is.

Története

Leletek bizonyítják, hogy már az őskori ember is tartózkodásra alkalmasnak tekintette ezt a területet, a római korban pedig már jelentősebb település volt a mai község helyén. Néhány kő-emlék ma a katolikus plébánia épületének falán látható, és a Perbál - Nagykovácsi erdei út (Fehér út) is római eredetű.

A középkori falut királyi szolgák – alighanem fegyverkovácsok – lakták. Első írásos említése egy 1254-ben kelt oklevélben található, és a következő évszázadokban egyre gyakoribb a birtok- és adománylevelekben való előfordulása.

A török hódoltság alatt elnéptelenedett falut 1700-1760 között – a birtokos Wattay család hívására – a Fekete-erdő környékéről (főleg Hessen, Schwaben, Würtenberg tartományokból) érkező, német nyelvű telepesek népesítették be, akik a földművelés mellett fafeldolgozással, kő- és szénbányászattal, mészégetéssel foglalkoztak. Katolikus templomukat 1742-1746 között építették. A Wattay család 1820-ban kezdte építeni kastélyát a falu elején, mely később Sós, majd Teleki, végül Tisza-birtok lett, ma állami tulajdon, az agrárminisztérium iskolát működtet benne. A lakosság az 1744-ben számlált 718 főről 1842-re 1143-ra, 1941-re 2883-ra emelkedett.

Noha a 86,5%-ot kitevő német anyanyelvű lakosból csak 1663 (56%) vallotta magát német nemzetiségűnek, a második világháborút követő megtorló kitelepítés mégis kb. 2200 főt (800 családot) érintett. Az igazságtalanul kitelepített svábok helyére Heves megyéből (Besenyőtelek), az Alföldről (Jászfelsőszentgyörgy) érkeztek betelepülők, majd a történelem másik botránya, az úgynevezett „lakosságcsere” keretében Felvidékről (Érsekújvár, Andód, Bajta, Tardoskedd stb.) kitelepített magyar családok népesítették be a kényszerűen elhagyott portákat. Ezzel együtt a lélekszám 1949-ben mindössze 1904 fő volt (34%-os csökkenés az 1941-eshez képest), és csak 1970-re közelítette meg az 1941-es szintet.

Az 1970-es években végbement parcellázások nyomán kialakult a Zsíros-hegy és a Nagyszénás déli lejtőjén az ú.n. északi, és a Remete-hegy oldalában a déli üdülőterület. Az itt hétvégi házat, később egyre több lakóházat építő budapestiek kiköltözése nyomán (valamint a mezőgazdasági termelés fokozatos visszaszorulása következtében) a település munkahelyből egyre inkább lakóhellyé vált. Természeti adottságaiból adódóan népszerű célpontja lett a fővárosból kitelepülő, nagyrészt értelmiségi rétegnek. Az 1980-as adatok szerint 3230, 2001-es népszámlálás szerint 5244 állandó lakosa volt a községnek.  

A második világháborút követő időkben két területi veszteség érte Nagykovácsit: a községhez tartozó volt Tisza István kertvárost, a mai Adyligetet 1950-től Nagy-Budapesthez csatolták, az üdülőterületek belterületbe vonásával, és az ehhez kapcsolódó közműfejlesztésekkel kapcsolatos áldatlan viták pedig ahhoz vezettek, hogy a „déli üdülőterület” lakosai helyi népszavazás nyomán megalakíthatták az önálló Remeteszőlős községet. A területi és vagyon-megosztási kérdések tisztázása (az abban való megállapodás) után a két község jó viszonyban, szoros együttműködésben él együtt.

Nagykovácsi ma

A mintegy kétezer ingatlanon lehetővé vált lakóház-építés még évekig tartó folyamatos lélekszám-növekedéssel jár együtt. Ez egyrészt a jelenlegi infrastruktúra (közlekedés, szennyvíz-elvezetés, kereskedelmi ellátás, óvodai férőhelyek) túlterhelését okozza, másrészt viszont a lakosság fiatalodását, az aktív korú és a gyermek-népesség gyarapodását hozza magával. A nagyközség állandó bejelentett lakóinak száma 6500 körül van (és sok az itt élő, de máshová bejelentett lakos is). Előrejelzések szerint a lélekszám néhány éven belül eléri a tízezer főt. A további beépülésnek, valamint az ipari, vagy nagy terület-igényű egyéb beruházásoknak a földrajzi és természeti adottságok szabnak gátat, ám ezek az adottságok (a jó levegő, a védett természeti környezet, a táj szépsége, a „zsákfalu” nyugalma) teszik vonzó lakóhellyé.

Nagykovácsiban pezsgő kulturális élet zajlik, az itt élő művészek tevékeny részvételével. A fele részben már felújított régi községi iskolában működő Öregiskola Közösségi Ház és Könyvtár kiállításoknak,hangversenyeknek, előadásoknak, civil szervezetek rendezvényeinek ad helyet. A Nagykovácsi Alkotóművészek Egyesülete, a Nagykovácsi Alapfokú Művészeti Iskola, (ének-zene, képzőművészeti, tánc és színházművészeti tagozattal), a Rézpatkó néptáncegyüttes, az asszonykórus, a református kórus, a Keresztyén Népfőiskola, valamint az alkalmanként összeálló nagykovácsi kamarazenekar és az NK jazz-combo jllemzi a helyi kulturális élet sokszínűségét és intenzitását. Visszatérő rendezvények a nyári Falunap, a több napos művészeti találkozó színházi előadással, komolyzenei és jazz koncertekkel, az „Adventi Vasárnapok” vásárral és templomi hangversenyekkel, és a Crosskovácsi terepfutó-verseny és mountain bike bajnokság. Reméljük, hogy a nemzetközi hírű Linum fesztivál (melyet az utóbbi években állami támogatás híján nem sikerült megrendezni) is újra indulhat a jövőben. A település kulturális, szellemi és közösségi életében meghatározó a katolikus és a református egyházközségek tevékenysége is. Az összefogás szép példájaként új református templom építése kezdődött meg önkormányzati területen.

Az önkormányzat fejlesztő beruházásait pályázatok útján reméli megvalósítani: új, 150 férőhelyes korszerű óvodaépület létesítésére és a település központjaként újraélesztendő Gróf Tisza István tér (Templom tér) teljes átalakítására és felújítására pályázik 2008-ban.

Külső beruházásban szülészeti-nőgyógyászati magánklinika, wellness szálloda előkészületei folynak, az önkormányzat sport-centrum létrehozására keres befektetőt.

Nevezetességek, látnivalók

Budapest felől Nagykovácsi belterületéhez közeledve először az Amerikai Nemzetközi Iskola épületei tűnnek fel, majd –ugyancsak bal kéz felől – az 1737-ből származó Szent Sebestyén kápolna és a ma Tisza-kastélyként ismert kastély, melyet még az 1700-as évek óta birtokos Wattay család kezdett építeni 1820-ban. A település főutcáján (Kossuth L. u.) álló, 1746-ban készült Mária-oszlop a pestisjárvány, illetve a szabadtéri szentmisék emlékét őrzi. A főutcán tovább haladva a helyi védettséget élvező Öregiskola eredetileg 1870-ben épült, 1929-ben kibővített épülete (benne közösségi ház és könyvtár) érdemel említést. Az 1746-ban felszentelt római katolikus plébániatemplom barokk épülte országos műemlék. A mellette álló plébánia-épület falában több római sírkő maradványai láthatók. A templom előtti téren áll a két világháború áldozatainak emlékműve. A tér kedves színfoltja a régi parasztházból átalakított református templom. Nem messze a honfoglalás emlékműve látható, pár lépéssel arrébb, az Ördögárok egyik hídjának két oldalán a kitelepítésnek és az áttelepítésnek állít emléket egy-egy szoborkompozíció. A templomok mellett tovább haladva a Kossuth Lajos utcán elérjük a település szélét: egyenesen tovább menve a Perbál felé vezető (római eredetű) erdei útra jutunk, balra fordulva pedig Telkibe gyalogolhatunk át, illetve felkapaszkodhatunk a Nagykopaszra, a Csergezán-kilátóhoz. A ”másik oldalon” azaz a Zsíroshegyen áll a régi kálváriából megmaradt kápolna-rom és a háromból két kőkereszt. (A harmadik pótlására, a kápolna helyreállítására több elképzelés, kezdeményezés is született, megvalósulásuk mos közelinek látszik.) Ugyancsak a Zsíroshegy őrzi a helyi bányászkodás emlékét, a csillesor oszlopai állnak ma is (az Öregiskolában pedig kamarakiállítás emlékeztet Nagykovácsi bányász múltjára). A Zsíroshegy és a Nagyszénás közötti tanösvény a környék egyedülálló növény- és állatvilágával ismerteti meg látogatóit.